Szilvi, aki a jég hátán is megél

Nagyjából egy évvel ezelőtt történt, hogy egy nehéz élethelyzetben Renáta rákérdezett, lenne-e kedvem vele dolgozni és ránézni egy kicsit másképp arra, hogy miben vagyok. Nagyon hálás voltam a lehetőségért, és az új tapasztalatokért, valóban ilyen szemszögből, mint ahogyan vele vizsgáltuk, még sosem szemlélődtem. Egy kicsit idegenkedtem a munka spirituális vonatkozásától, ez az aggodalmam azonban könnyen feloldódott, mikor megtapasztaltam, hogy Renáta mindent több szempontból, logikusan, racionálisan levezetve is elmagyaráz. Azóta több alkalommal dolgoztam vele, és mindig nagyon izgalmas, érdekes új gondolatokkal indultam tovább.

Legutóbbi munkánkban az alapvető nehézség,amivel foglalkoztunk, egy munka terén jelentkező tanácstalanság, elakadás volt. Kezdő vállalkozóként nagyon sok irányba igyekszem energiákat mozgatni, de valahogy nem éreztem, hogy egyről a kettőre jutnék. Rövid beszélgetés után remekül rávilágított számomra a lényegre, vagyis, hogy egyfajta túlélő módban működöm, ami már fantasztikusan megy, rengeteg helyzetben megmutattam már magamnak és a környezetemnek, hogy a legnehezebb helyzetekben is tudok pozitív maradni, jobbra fordítani, felszínen maradni.  Erre mondják, hogy a jég hátán is megél.

De ugye Nekem egyáltalán nem ez lenne már a célom sem a hivatásommal, sem pedig a magánéletemmel. Máig élénken előttem vannak a képek, amikkel sikerült rálátnom magamban, hogy miféle helyzet ez. Csak, hogy néhányat említsek: egyre lassuló, lefulladó autóval egyre meredekebb úton haladni, míg azt érzem nincs tovább, sűrű bozót zárja el az utat és senki nem tart velem, vagy például, amint guruló konzervdobozon ingó falapon egyensúlyozom, minden idegszálamat megfeszítve, hogy le ne essek. Saját magamat is megleptem milyen zsigerből jövő és tökéletesen passzoló asszociációk voltak ezek a helyzetemre. Renáta céltudatos, egyértelmű kérdéseire csak úgy jöttek a képek. Majd elkezdtük bontogatni, egyre mélyebben keresgélve, hogy mi állhat ezeknek a jelenlegi érzéseknek a hátterében. Miért gondolom, hogy ez így van, mitől félek, mi akaszt meg?

És szép lassan felgöngyöltünk számos múltbéli csalódást, bizonytalanságnak talajt adó eseményt, elveszettség érzést. Önmagában hatalmas oldódást adott az, hogy ezeket egy láncolatra tudtam fűzni a jelen helyzetemmel, de kicsit megdolgozva, újragondolva szépen a helyükre (jobb helyükre:)) kerültek a dolgok.Nagyságrendekkel könnyedebbnek, helyemen levőnek érzem magam azóta, az enervált hova-tovább érzést felváltotta egy pezsgő tenni akarás, és úgy érzem alig van időm arra a rengeteg jó ötletre és tennivalóra, amik folyamatosan jönnek-jönnek elő a gondolataimban. 🙂 Elképesztően kíváncsi vagyok hová fognak kifutni a szálak, de egészen biztos vagyok benne, hogy remek dolgok vannak bennem, körülöttem születőben.  És rendkívül hálás vagyok Renátának a segítségéért, a számtalan nagyon hasznos és gyakorlati tanácsáért, és a sokszor provokatív (abszolút pozitív értelemben:)) és letisztult visszajelzéseiért, amik meglepően gyorsan és hatékonyan irányba igazgattak. Sok szeretettel és hálával ajánlom Őt bárkinek, aki szeretne tovább lendülni egy akadályon vagy csak szeretné tisztábban látni a helyzetét. Ha értjük, mi történik az már nagy segítség. De ha tudunk is tenni érte, ellene az már igazi felszabadultság érzés.:) Szeretettel,Szilvi

Utóirat:

Szilvi életében azóta már sok minden történt, pl. elindította  online reflux-tanácsadását 🙂
Keresd fel bátran, ha refluxod van!