Talán tudod, hogy a krízisek az átalakulás lehetőségét hordozó időszakok. A szó a görög krino – „szétválaszt, eldönt” – jelentésű igéből származó főnév. Jelentése: különbségtétel, megkülönböztetés, döntés, fordulópont. A krízis tehát egy másik lehetőségre, egy másik út választhatóságára irányítja rá a figyelmünket, sőt, valójában nemcsak lehetővé teszi a változtatást, hanem sokszor rá is kényszerít bennünket.
A fordulópontok közötti idő
A krízisek között átmeneti nyugalmi – vagy annak tűnő – állapotok vannak. Izgalmas kérdés, hogy ezek tényleg érdektelen időszakok-e. Az én tapasztalatom az, hogy ezek az időszakok egyáltalán nem eseménytelenek, csak sokkal kevésbé látványosak, mint a drámaian megnyilvánuló változások.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a fejlődés, a gyógyulás vagy az átalakulás csak akkor történik, amikor valami látványos esemény zajlik az életünkben. Amikor döntést hozunk, amikor lezárunk egy kapcsolatot, munkahelyet váltunk, elköltözünk, vagy amikor egy váratlan élethelyzet arra kényszerít bennünket, hogy másképp tekintsünk önmagunkra és a világra. Pedig nagyon sokszor éppen azokban az időszakokban történnek a legjelentősebb belső változások, amikor kívülről nézve szinte semmi sem látszik.
Ami a szemünk elől rejtve zajlik
Vegyük például a lárvát, ami teljes átalakuláson megy keresztül. Előbb hernyóvá, majd az kifejlett példánnyá, imágóvá válik, és előbújik – mondjuk – a csodaszép pillangó.
A hernyó gyakorlatilag homogén masszává alakul, amikor bábállapotba kerül. Ez azért elég komoly destrukció. A hernyóban pedig belül, csendesen nagyon komoly átalakulás zajlik: újraalkotódnak a szervei. Ez pedig igazán jelentős konstrukció. Amit mi igazán látványos jelenségként emlegetünk, azok a bábból való kitörés fantasztikus pillanatai.
Pedig ami igazán lényeges, az korábban történt. Olyankor, amikor kívülről nézve nem történt semmi különös. Olyankor, amikor a folyamat még rejtve volt a szem elől. A természetben ezt könnyen elfogadjuk, önmagunkkal kapcsolatban azonban sokkal türelmetlenebbek vagyunk. Ha nem érzékelünk azonnali eredményt, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nem haladunk, hogy elakadtunk, vagy hogy a befektetett energia kárba vész. Holott lehet, hogy éppen egy olyan belső átrendeződés zajlik, amelynek hatásait csak jóval később fogjuk érzékelni.
Minden folyik, minden változik
Akárhogy is vagy, egy biztos: mindig változol, mindig átalakulóban vagy. Ahogy az ókori görögök mondták: Panta rhei. Minden folyik, minden mozog, minden változik. Avagy „sohasem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”.
És ahogy fentebb írtam, a változás néha váratlan és hatalmas horderejű, néha azonban csendben, a háttérben zajlik – ám ettől még ugyanolyan óriási hatású lehet. Sőt, sok esetben éppen ezek a láthatatlan folyamatok készítik elő azokat a fordulópontokat, amelyekről később azt mondjuk: ott változott meg minden.
Ahogyan a báb belsejében zajló folyamatok sem láthatók kívülről, úgy a saját életünkben zajló átalakulások valódi mozgatórugói is gyakran rejtve maradnak. Sokszor csak annyit érzékelünk, hogy valami már nem működik úgy, mint korábban, vagy hogy valami új szeretne megszületni bennünk, de még nem látjuk tisztán, merre vezet az út.
Nem mindig ott van a probléma, ahol látszik
A segítői munkám során újra és újra azt tapasztalom, hogy az emberek többsége elsősorban a tüneteivel érkezik. Azzal, amit problémaként érzékel, ami fáj, ami ismétlődik, ami nehézséget okoz a mindennapokban. Ezek természetesen fontos jelzések, de nagyon ritkán maguk a probléma gyökerei.
Éppen ezért nálam nem lehet egy rövid ismerkedés nélkül tisztításra vagy oldásra érkezni. Muszáj, hogy átlássam a személyiség alapstruktúráját, mert a tapasztalatom szerint általában egyáltalán nem azokkal a területekkel kell foglalkozni, amelyek a tünetek szintjén gondnak látszanak. A valódi változást rendszerint azoknak a mélyebben húzódó mintázatoknak a felismerése és átalakítása hozza el, amelyek hosszú időn keresztül szervezték az ember életét.
Amikor sikerül megtalálni ezeket a neuralgikus pontokat, és a figyelem végre oda kerül, ahová valójában tartozik, akkor az egész rendszer képes egy új tudat- és harmóniaszintre rendeződni. Ilyenkor gyakran nem csupán egy-egy probléma oldódik meg, hanem olyan változások indulnak el, amelyek az élet több területén is éreztetik a hatásukat.
Talán ezért érzem úgy, hogy a legfontosabb kérdés nem az, hogy változunk-e, mert az átalakulás folyamata elkerülhetetlen. Sokkal inkább az, hogy mennyire vagyunk hajlandóak tudatosan részt venni benne, figyelmet szentelni neki, és időt adni annak, ami éppen formálódik bennünk.
Ha úgy érzed, hogy az életedben jelenleg egy ilyen, kívülről talán kevésbé látványos, belül azonban annál jelentősebb folyamat zajlik, és szeretnél mélyebben ránézni arra, hogy mi történik benned valójában, szeretettel várlak egyéni tanácsadásra.
